Iskolaérettség – iskolakészültség

Az iskolaérettség egy jelentős életciklus váltás a családok életében. A játszótéri vidám találkozók, közös időtöltés és az eltérő fejlődési ütemben haladó gyermekek képességeinek élménybeszámolói válnak referenciaértékké saját gyermekünk képességeit és tudását illetően. 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beiskolázás időszakában is jelentős eltérés mutatkozhat a gyermekek idegrendszeri, kognitív és pszichés fejlődésében. A PszichoBudapest Terápiás és Fejlesztő Központ szakemberei segítséget és tájékoztatást nyújtanak a szülők számára az iskolaérettséghez kapcsolódó kérdésekben. Támogatásukkal saját gyermekük és nehézségeik szakértőjévé válhatnak, amely lehetővé teszi a tanulást nehezítő körülmények felismerését

Témáink:

1. Mit jelent az iskolaérettség és ki állapíthatja meg?
2. Az iskolaérettség feltételei
3. Milyen tünetekkel érdemes szakemberhez fordulni óvodás korban?
4. Milyen tünetekkel érdemes szakemberhez fordulni iskolás korban?
5. Milyen fejlesztő és terápiás lehetőségek közül lehet választani óvodás és iskolás korban?

 

• Mit jelent az iskolaérettség és ki állapíthatja meg?

 

Az iskolaérettség az átlag populációhoz mért, azonos korcsoporthoz tartozó gyermekek átlag idegrendszeri érettségére utal. Vizsgálata az iskolához szükséges részképességek felmérését jelenti. Röviden: testséma, grafomotorika, szem- kéz koordináció, téri- időbeli és síkbeli tájékozódás, számolási készség (számfogalom, globális mennyiségfelfogás, műveletek, relációk, mennyiség egyeztetések), figyelem, feladattudat és feladattartás, vizuális észlelés, beszédészlelés és beszédértés, emlékezet, nyelvi készségek. 

Ahhoz, hogy a gyermek az iskolai éveket sikeresen és örömmel töltse, szükséges a részképességek felmérése, adott esetben fejlesztésük is.

Iskolaérettségi vizsgálatot a gyermek lakhelye szerinti, területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat végezhet a szülő vagy a gyermekkel dolgozó óvodapedagógus kérésére. 

2020. január 1-vel a tanköteles korú gyermekek iskolaérettségéről szóló döntés az Oktatási Hivatal hatásköre alá tartozik. A törvénymódosítás szerint a 2021/2022-es tanévben tanköteles az a gyermek, aki 2021. augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, azaz 2014. szeptember 1. és 2015. augusztus 31.között született.

A szülők, akik szeretnék gyermeküket további egy évig óvodai nevelésben részesíteni, az Oktatási Hivatalnál kérvényezhetik 2021. január 1. és 15. között. 

Az eljárás a szülő kérelmére indul, hiszen a szülő az, aki bármilyen indokból úgy véli, hogy gyermeke számára az iskola megkezdése még nem indokolt, nem célszerű. A kérelemben bármilyen releváns indok leírható, így a szülő leírhatja, miért, milyen okból kérelmezi a felmentést, milyen körülmény, állapot, tény teszi azt indokolttá. Az eljárásban ezen körülmények vizsgálatára kerül sor. A szülő a kérelméhez bármilyen, általa fontosnak tartott iratot, dokumentumot mellékelhet, kikérheti az óvodától a gyermek fejlődését nyomon követő nyomtatványt is, és azt is csatolhatja, ilyen módon a kérelemmel foglalkozó szakemberek közvetve az óvoda véleményét is figyelembe vehetik. A fejlődést nyomon követő nyomtatvány csatolása ugyanakkor nem kötelező, hiszen nem csak olyan körülmény, állapot, tény merülhet fel, melyeket ez az óvodai dokumentum tartalmaz. 

A PszichoBudapest Terápiás és Fejlesztő Központ független iskolaérettség vizsgálata információt nyújt a szülők számára gyermekük részképességeinek aktuális állapotáról, erősségeiről, fejlesztésre váró területeiről. A pszichológiai, gyógypedagógiai és pedagógiai vizsgálatok tapasztalatait és eredményeit egy írásos összefoglalóban adjuk át a szülők részére, ahol javaslatot teszünk az iskolaérettségi vizsgálatról és a gyermek képességprofiljának megfelelő fejlesztési lehetőségekről, amennyiben elmaradást tapasztalunk valamilyen részképesség területen.

Forrás: 

• 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 
• EMMI rendelet I. Iskolakezdés halasztása Az Nkt. 45. § (2) bekezdése

 

• Az iskolaérettség feltételei

Nem is gondolnánk, hogy mennyi feltételnek kell megfelelnie egy 6 év körüli gyermeknek, hogy megfeleljen az „iskola követelményeinek”. Lássunk egy részletes összefoglalót, 

I. Általános feltételek

• • Testi fejlettség: 120-130 cm-es magasság, 20-22 kg. Iskolába kerüléskor nagy eltérések lehetnek a gyerekek között, akár életkor szerint is. Megfelelő fizikai erőnlét szükséges az iskolával járó fizikai terhek miatt. Fogváltás az idegrendszer érettségére utal. Amennyiben ez egybeesik az iskolakezdéssel nehézséget okozhat a gyermek számára. 
  • Ép érzékszervi funkciók: az írás, olvasás tanulásához elengedhetetlen a jól működő érzékszervi funkciók, látás és hallás. 
• Általános tájékozottság: hat év körüli gyermeknek tudni a nevét, szülei nevét, lakhelyét, születési évét, szülei foglalkozását. Széleskörű ismeretekkel kell rendelkeznie az őt körülvevő világról. Életkorának megfelelően el kell tudni helyezni magát időben, társadalmi környezetben. Ismernie kell az évszakokat, napszakokat, napokat, és azok változásait 
• Beszédkészség: Iskolakezdésre tökéletesen kell ismernie az anyanyelvét. Árnyaltan, összefüggően és grammatikailag helyesen kell megfogalmaznia érzelmeit, gondolatát. Egy adott képről, összefüggő mondatokban kell beszélnie.
• Finommotorika, ceruzafogás: A helyes ceruzafogás megsegíti a vonalvezetést. Az írástanulás előfeltétele, hogy a gyermek egymástól függetlenül tudja mozgatni a végtagjait. Helytelen ceruzafogással sokkal nagyobb erőfeszítést jelent az írás. A vállöveknek, csuklónak, ujjaknak mozgékonynak, függetlennek kell lenniük. Függetlenedés nélkül a gyermek nem csak a kezével ír, hanem sokszor a lába, nyelve, egész teste követi az írásmozgást. Az akaratlan mozgások pedig nagyon fárasztják a gyermeket, egyszerűen elfárad az írástól. Cipőfűző megkötésének tudása (finommotorika, téri tájékozódás, vizuális megfigyelőképesség) nem csak gyakorlás kérdése.  A beszédmozgás is finommozgás! 

 

II. Mozgás

• Elemi mozgások összerendezettsége: kúszás, mászás, lábujjhegyen járás, sarkon járás, külső talpélen járás, guggoló járás, szökdelések, fejemelések háton, hason. Ezek pontatlan, hibás végrehajtása az idegrendszer éretlenségét jelenti. 
• Jó egyensúlyérzék hiánya: bizonytalanságot, tanulási nehézséget, figyelemkoncentrációs és magatartási zavart okozhat.

 

III. Tájékozódás saját testen és térben

• Testséma: Nagyon fontos, hogy ismerje saját testét, méghozzá biztonsággal. Bizonytalan testséma a világban való tájékozódást is bizonytalanná teszi.
• Téri irányok térben és síkban: az olvasás és írás feltétele a térirányok felismerése térben és síkban. Bizonytalan térérzékelés a gyermek nyugtalanságát, indokolatlan félelmeket, agresszív viselkedést okozhat. 

Ide tartozik az iránykövetés képessége is. Fontos, hogy a gyermek képes legyen kezével gyors és hirtelen irányváltoztatásra. Vizsgálat tárgyát képezi az is, hogy a gyermek számára melyik a természetes irány. Az olvasás és írás iránya a gyermek számára nem magától értetődő. 

Dominanciák: Iskolakezdéskor fontos, hogy a gyermek kialakult dominanciával rendelkezzen. A dominanciák akkor hibátlanok, ha azonos oldalra esnek. 

A kialakulatlan dominancia jelei lehetnek: visszafelé olvasás, betűk és szótagok felcserélése, lassúbb a szövegértés, szövegre való emlékezés, pontatlan és lassúbb beszédhallás, ritmus gyengeség.

• Reprodukálás: térben és síkban az önálló munkához elengedhetetlen, hogy a gyermek le tudja utánozni, másolni a látott mozdulatot, térbeli konstrukciót, vagy a síkban alkotott mintát. A tanulás egyik legfontosabb útja az utánzás, másolás. Ennek hiányában a gyermek képtelen lesz átfordítani a tanítói utasítást, mintát. 

Soralkotás, sorritmus folytatása: az írástérben és időben meghatározott rend, szabály szerint alkotott sor. Az olvasás egy betűsor dekódolása. Vagyis a soralkotás képessége elengedhetetlen az írás és olvasás elsajátításához.

 

IV. Vizuális észlelés

• Szem-kéz koordináció: a betűk vonalrendszerben való elhelyezéséhez szükséges. Amennyiben a két szem nehezen fixál, vagy koordinálatlanul mozog, az olvasás és az írás tanulását nehezíti meg. 
• Alak-háttér megkülönböztetés: a fontos információk kiválasztásához szükséges. Az a képesség, amellyel a gyermek el tud vonatkoztatni a zavaró körülményektől, meg tudja különböztetni az alakot a háttértől. Ennek hiánya okozza a figyelem elterelődését az olvasott szövegről, tekintete ugrál a sorok között.
• Gestalt látás: Az olvasástanuláshoz szükséges képesség. Ettől függ, hogy a gyermek tudja-e a részeket egészként értékelni, a betűsort szóként felfogni. Fejletlensége okozza az összeolvasás nehézségét.
• Alak, forma, szín és nagyságállandóság: A betűfelismeréshez, olvasáshoz szükséges képesség. Fejletlensége okozza, hogy a gyermek nem tudja megkülönböztetni, megfeleltetni a kis és nagybetűket. Nem tud nyomtatottról írottra átfordítani. Minden hangnak négy betűalakját kell megjegyeznie, és ezek a betűalakok előfordul, hogy nem is hasonlítanak egymásra. 
• Azonosság felismerése: a betűfelismeréshez szükséges. Ez teszi lehetővé, hogy különböző szövegkörnyezetben is felismerje a betűket.
• Különbözőség felismerése: szintén a betűfelismeréshez szükséges. Hiánya betűtévesztést, helyesírási nehézséget okoz.

 

V. Auditív észlelés, megkülönböztetés

• Auditív észlelés, megkülönböztetés: jelenti az egyes hangok elkülönítésének képességét, az időtartam meghallását, a zöngés-zöngétlen hangok megkülönböztetését. Hiánya nehezíti az írás-olvasás megtanulását. Komoly helyesírási nehézséget okoz.
• Analizálás-szintetizálás:

Előfeltétele az olvasás, írás megtanulásának. Azt jelenti képes-e a gyermek hangokra bontani a szavakat, és a hangokból képes-e szavakat összerakni. Hiánya gyenge olvasást, írást, helyesírási nehézséget eredményez.

 

VI. Gondolkodás

• Gondolkodás: A megfelelő szintű fogalmi gondolkodás előfeltétele az iskolai életnek. Ha gondolkodásmenete nem logikus, vagy nem tudja elvégezni az elemi gondolkodási műveleteket, mint pl. összefüggések felismerése, következtetések levonása, elemi logikai műveletek, ítéletalkotás, felmerül az értelmi fogyatékosság gyanúja.
• Problémamegoldó gondolkodás: Fejletlensége megnehezíti az írás, olvasás tanulását, a beilleszkedést. Képtelen lesz az önálló munkára.
• Átfordítási képesség:

Ez az a képesség, amikor az egyik érzékelési síkon szerzett ismeretet egy másik érzékelési síkon reprodukáljuk. Amikor a látott, hallott, tapintott, vagy emlékképek formájában tárolt ismereteket képi formában jelenítjük meg, vagy egy jelsorral; az írással. Átfordítás az is, ha elmondjuk, amit látunk, hallunk, tapintunk. Hiánya nagy nehézséget okoz a tollbamondásnál, vezethet írásképtelenséghez, rajzolási képtelenséghez, szóbeli felelet nehézségéhez.

 

VII. Emlékezet

• Emlékezet: Az emlékezet megfelelő szintű fejlettsége elengedhetetlen a tanulásban. Szükséges a tanuláshoz, bevéséséhez, feladattartáshoz. Nem megfelelő működése nehezíti a tanulási folyamatot, az ismeretek rendszerré szerveződését. 

 

VIII. Figyelem

• Figyelem: A jól rögzíthető és tartós figyelem a feltétele a tanulásnak. A nehezen rögzíthető, könnyen elterelhető, megtapadó figyelem nehezíti, esetleg lehetetlenné teszi az ismeretszerzést. Másodlagos tünetként jelentkezhet a súlyos magatartási és beilleszkedési probléma.

Feladattudat, feladattartás: Iskolai munka elengedhetetlen része. Az iskolaérett gyermek megérti, hogy vannak kötelességei, aminek akkor is eleget kell, hogy tegyen, ha nincs hozzá kedve, fáradt, vagy inkább játszana. Ha ez nem alakul ki, nehéz lesz az iskola, nyűg a tanulás.

 

IX. Szocializáció

• Jó kudarctűrő képesség: Nélkülözhetetlen a tanuláshoz. Tudja elfogadni, hogy előfordul, hogy valami nem sikerül elsőre. Lássa be, hogy hibázhat, és ne veszítse el türelmét, ne adja fel a próbálkozást. Tanulja meg, a hibázás a tanulás útja.
• Felnőttekhez való viszony: Fontos, hogy bizalommal forduljon a felnőttekhez, ha segítségre van szüksége. A szembeszegülő gyerek megnehezíti helyzetét az iskolában.

A felsorolt alapképességek szükségesek ahhoz, hogy az iskolai tanulás folyamata, akár egy-egy képesség fejletlensége mellett, örömteli és eredményes legyen a gyermekek számára. Több részképesség fejletlensége jelentősen befolyásolhatja a gyermek figyelemét és viselkedését, valamint tanulási problémát okozhat. 

A vizsgálat eredménye segít döntést hozni a prevencióval, a beiskolázással és a gyengébben működő részképességek fejlesztésével kapcsolatban.

A gyermekek részképességeit nemcsak a beiskolázás előtti időszakban érdemes vizsgálni. A PszichoBudapest Terápiás és Fejlesztő Központ már az élet korai szakaszától figyelemmel tudja kísérni a gyermek fejlődését komplex korai felméréssel, óvodai képesség -és iskolakészültségi/érettségi vizsgálataival.

Forrás:

• http://darusiskola.hu/wp-content/uploads/2016/02/iskolaerettsegi_kriteriumok.pdf  
• https://docplayer.hu/102740-Iskolara-valo-alkalmassag-iskolaerettseg.html  

 

 

         Az örökbefogadás pszichológiai vonatkozásai

     „Az ember legalapvetőbb érzelmi szükséglete a szeretet és a gyengédség iránti igény, és az a biztos tudat, hogy tartozik valakihez, aki őt fontosnak tartja. Az a gyermek, akinek ez a mély belső szükséglete be van töltve, minden valószínűség szerint érett felnőtté válik. Enélkül azonban érzelmi fejlődése és kapcsolati készségei csorbát szenvednek” (Chapman, 2015, 18 o.)

     Napjainkban, a felnőttkor kitolódásával és a családstruktúrák megváltozásával egyre későbbi időpontra kerül a gyermekvállalás ideje. Az örökbefogadás, mint lehetőség a legtöbb házaspár életében a legutolsó esélyt jelenti.
     Az örökbefogadás, egy egész életen át tartó, intergenerációs folyamat, amely örökre egyesíti a biológiai, az örökbefogadó családok és örökbefogadott triászát. Mindegyik tag számára hét élethosszig tartó problémát vált ki, függetlenül attól, hogy milyenek az örökbefogadás körülményei vagy a résztvevők jellemzői: veszteség, elutasítás, bűntudat és szégyen, bánat, identitás, intimitás és hatalom/kontroll (Silverstein, Kaplan 1982).

Bővebben itt tájékozódhatsz: Gyakori problémák/örökbefogadás

Forrás:
Chapman, G. (2015). Az öt szeretetnyelv egymásra hangolva. Budapest: Harmat Kiadó
Silverstein, D. N. & Kaplan, S. (1982). Lifelong Issues in Adoption. Letöltve 2016.11.15.
http://www.adopting.org/silveroze/html/lifelong_issues_in_adoption.html

     Írásainkkal segíteni szeretnénk mindazok számára, akik érdeklődnek az örökbefogadás iránt, vagy kérdéseik vannak az örökbefogadással kapcsolatban. Több mint 15 éves tapasztalatot, problémákat, kezelési lehetőségeket, tippet, trükköt és praktikákat szeretnék megosztani az olvasóinkkal a PszichoBudapest Terápiás és Fejlesztő Központ blogjain és menüpontjain keresztül.
Íme, néhány téma, melyekről a következő bejegyzésekben olvashatnak:

1 Az identitás alakulása örökbefogadott gyermekeknél
2 Az identitás kialakulását elősegítő stratégiák
3 Gyakori viselkedésproblémák
4 Kötődési zavarok terápiája
5 A bántalmazó és az elhanyagoló környezet hatása a gyermekre
6 Speciális igényű gyerekek örökbefogadása

 

Az identitás alakulása örökbefogadott gyermekeknél

     Az identitás formálódása egy életen át tartó folyamat, amely során az egyén különböző szerepeken keresztül definiálja a saját létét, amely a múlt, a jelen és a jövőkép összekapcsolódásából jön létre. Azok a gyerekek, akik nem a biológiai családjukban élnek kutatások során egymásnak ellentmondó eredményeket mutatnak (Benson et al., 1994, id. Smith és Howard, 1999).
     Az örökbefogadott gyermekeknél megfigyelhető, hogy különböző fejlődési szakaszokban másképpen reagálnak az örökbefogadás pszichológiai hatásaira. Óvodás korban a gyermekekre semlegesen, illetve pozitívan hat az örökbefogadás. 6-8 éves korban megjelenik a veszteség érzése. Először tudatosítják és konkretizálják magukban az örökbefogadás tényét és ennek jelentőségét. 8-11 éves korban pedig megfigyelhető, hogy a gyerek próbálja megérteni, hogy miért mondtak le róla a biológiai szülei és minden energiáját a veszteség feldolgozására fordítja, így előfordul, hogy elhanyagol más kötelezettségeket, vagy nem halad jól az iskolában. Pubertás korban a veszteséget már más szemszögből nézik, beleépítik az önképükbe (Brodzinsky, 1990).
     Serdülőkorban az örökbefogadottak 85%-nak voltak identitásproblémái, mivel a következő fejlődési szakaszban újra előkerül az identitás kérdése. A gyermek minden fejlődési stádiumában különbözőképpen éli meg az identitásához kapcsolódó kérdéseket. Nagy dilemmát okoz az iskolában, amikor a családról kell beszélnie, nem tudja, hogy melyikről beszéljen, vagy melyik családját rajzolja le: a biológiait vagy az örökbefogadót? Itt felmerül a probléma, hogy ha az örökbefogadó családot rajzolja le, úgy érzi, hogy ezzel elárulja a biológiai családját és fordítva. Később, az iskoláskor közepén a fókusz az elhagyás kérdését tárgyalja. Vajon miért nem a biológiai szülei nevelik. Megpróbálják megérteni az okokat, de végül mégis marad egy olyan érzés bennük, hogy azért nem a biológiai szülei nevelik, mert valami hiba van bennük, vagy nem szerethetők. A serdülőkor egy megszokott családban felnőtt gyermek számára is tele van megpróbáltatásokkal, egy bizonytalanul kötődő, örökbefogadott gyermeknek még a biológiai családjához kötődő érzelmeit is fel kell dolgoznia, ezért számukra ez a periódus sokkal nehezebb, mint egy általános serdülő számára (Smith és Howard, 1999). Felnőtt korra a veszteség az énintegráció részét képezi (Brodzinsky, 1990).
     A serdülőkor kérdése a “ki vagyok?” mellett a “ki leszek?”, amire nehéz válaszolni egy olyan fiatalnak, akinek tulajdonképpen nagyon kevés információja van arról, hogy honnan jön, és amit tud is, inkább szorongáskeltő, mint megnyugtató. Így sok örökbefogadott esetében serdülőkorban felerősödnek a krízisek (Dávid-Kacsó, 2009).

Forrás:
Brodzinsky, D. M. & Schechter M. (1990). A stress and coping model of adoption adjustment. In The
psychology of adoption. New York: Oxford University Press.
Dávid-Kacsó Á. (2009). Örokbefogadás és nevelőszülőség a segítő szakember szemével. Kolozsvári
Egyetemi Kiadó.
Lenhardt, A. M. (1997). Grieving disenfranchised losses: background and strategies for counselors. Journal of Humanistic Education and Development, 35, 208-217. Lifton, B. J. (1988). Lost and Found: The Adoption Experience. New York: Harper and Row Publishers, Inc. Benson et al., 1994, id. Smith és Howard, 1999).

Az identitás kialakulását elősegítő stratégiák

     Az identitás kérdésének “normalizálása”: a legtöbb szülő nem örökbefogadott, ezért fel kell készíteni őket az örökbefogadással kapcsolatos problémák kezelésére, többek között a biológiai szülők iránti fokozott érdeklődésre.
     Sokan, visszautasításként értelmezik, ha a gyerek információt szeretne a biológiai családjáról. Fontos megtanítani az örökbefogadó szülőket arra, hogy a gyermek érdeklődése múltja iránt teljes mértékben természetes és nem ellenük irányul. Abban az esetben, ha a gyermek nem kap magyarázatokat és reális információkat a biológiai családjáról, örökbeadásának, örökbefogadásának körülményeiről és okairól, akkor ő próbál magyarázatokat találni ezekre a kérdésekre.
     Az információk átadásánál fokozott figyelmet kell fordítani a gyermek életkorára és ehhez mérten szükségletei kielégítésére is. A válaszok a gyermek identitásának kialakításában fontos szerepet töltenek be, segítenek az önmagukról alkotott kép kialakításában, biológiai családja megismerésében, öröklött tulajdonságok és hajlamos megértésében (Smith és Howard, 1999).
     Az exploráció megengedése: a serdülő az identitásképének kialakítását és fejlesztését illetően a gyermek kipróbál sok a gondozó családtól jelentősen eltérő értéket. Megtörténhet, hogy provokatívan öltözik, kipróbálja az dohányzást, alkoholt és drogokat, különböző csoportokhoz csatlakozik. Az örökbefogadó szülő ezt úgy értelmezheti, hogy a gyermek “hasonlítani kezd a biológiai szüleire”, és attól való félelmében, hogy a biológiai családja értékeit fogja követni, sokkal korlátozóbbá válik akkor, amikor a gyermek autonómia igénye megnövekedett. Ez a helytelen attitűd konfliktusokhoz vezet (Dávid-Kacsó, 2009).
     A siker elősegítése a gyermek számára: az egyik legnagyobb segítség, ha a szülők tudatosítják a gyerekben, hogy az igazi szeretethez nem szükséges a vér szerinti kötelékek, és megerősítik őt a család szeretetéről. Ez sokat segít a gyermek önértékelésének fejlesztésében. Másik tényező a gyermek tehetségének azonosítása és támogatása. Sok esetben az iskola és az iskola utáni foglalkozások kudarcok forrásai, mivel a gyengébbek a szociális képességeik a kortárskapcsolatok kialakításában. Ezért érdemes olyan foglalkozásokat találni nekik, amelyekben nagyon jók és tudnak érvényesülni. Kitűnő stratégia lehet örökbefogadott híres emberek, vagy példaképek bemutatása a gyermekeknek (Smith és Howard, 1999).

Forrás:
Dávid-Kacsó Á. (2009). Örokbefogadás és nevelőszülőség a segítő szakember szemével. Kolozsvári
Egyetemi Kiadó.
Lenhardt, A. M. (1997). Grieving disenfranchised losses: background and strategies for counselors. Journal of Humanistic Education and Development, 35, 208-217. Lifton, B. J. (1988). Lost and Found: The Adoption Experience. New York: Harper and Row Publishers, Inc. Benson et al., 1994, id. Smith és Howard, 1999).

Gyakori viselkedésproblémák

     Ahhoz, hogy az örökbefogadó- vagy nevelőcsaládok meg tudják oldani a jelentkező kríziseket, a helyettes családban növekvő gyermek speciális problematikájában jártas, jól képzett szakemberekre van szükség és együttműködésre.
     A gyermek viselkedésproblémáinak kezelésekor a megfelelő fegyelmezési módszert akkor tudjuk kiválasztani, ha tisztában vagyunk a nemkívánatos viselkedés okával. Általános elv, hogy ezeknek a gyermekeknek állandóságra, kiszámíthatóságra, nyílt kommunikációra és világos, egyértelmű üzenetekre van szükségük (Fahlberg, 1992). Örökbefogadó vagy nevelőszülői családban nevelkedő gyermekek sajátos viselkedésproblémái leggyakrabban a kötődés zavaraiból, az érzelmek kifejezésének nem megfelelő módjából és a fejlődési lemaradásokból adódnak (Dávid-Kacsó, 2009, 51o.): viselkedésproblémák, emocionális zavarok, kognitív működés zavarai, társas viselkedés zavarai, testi tudatosság zavarai, kontrollal kapcsolatos problémák, bizalommal kapcsolatos problémák. Bővebben itt tájékozódhatsz: Gyakori problémák/örökbefogadás

Forrás:
Dávid-Kacsó Á. (2009). Örokbefogadás és nevelőszülőség a segítő szakember szemével. Kolozsvári
Egyetemi Kiadó.
Fahlberg, V. (1992). A Child’s Journey Through Placement. London: British Association for Adoption
& Fostering (BAAF).

Kötődési zavarok terápiája

     Az örökbefogadásra váró gyermekeknél gyakran megfigyelhetők kötődési zavarok, mivel a gyermekeknek a gyakori gondozóváltás és elhanyagolás miatt nincs lehetőségük kialakítani és átélni megfelelő érzelmi és szociális kapcsolatokat.
     Az örökbefogadott vagy nevelőszülőknél nevelkedett gyermekek viselkedésproblémái sok esetben nem reagálnak a hagyományos viselkedésmódosító módszerekre. A kötődési zavarokból adódó problémák terápiájában az egyik cél a fejlődés létrejötte a biztonságos gondozás feltételei között egy olyan gyermekkel, aki mélyen bizalmatlan mindennel szemben, ami a felnőtt részéről jön: gondoskodás, védelem vagy kontroll. A terápia másik célja a gyermek tudatosságának fokozása, ami saját és mások –mint pszichológiai lények- megértésére irányul, akiknek tettét bizonyos szándékok vezetik. A terápia során a gyermek megtanulja, hogy felismerje, megértse és szabályozza érzelmeit egy szoros kapcsolat keretei között. A gyermek tehát egy emocionálisan meleg és elfogadó környezetben megtanulja érzelmeit szabályozni, ami lehetővé teszi, hogy fejlődése visszatérjen a normális útra (Howe és Fearnley, 2003).

Forrás:
Howe, D., & Fearnley, S. (2003). Disorders of Attachment in Adopted and Fostered Children: Recognition and Treatment. Clinical Child Psychology and Psychiatry, 8 (3), 369–387. Letöltve: 2016.11.20.
https://doi.org/10.1177/1359104503008003007

A bántalmazó és az elhanyagoló környezet hatása a gyermekre

     A nagyobb korukig elhanyagoló vagy bántalmazó biológiai családjukban nevelt gyermekek különböző túlélési stratégiákat alakítottak ki. Célja a biztonság kialakítása, a veszélyes szülő távol tartása és a kontroll megőrzése. A gyermek alkalmazkodási stratégiájának a jellemzője, hogy leállítja a kötődési viselkedést, kényszeres alárendelődést mutat, elfojtja vagy tagadja érzelmeit, agresszióját, nem fogadja el az autoritást. Viselkedésének célja, hogy minél kevésbé függjön a felnőtt gondozásától és a lehetőségekhez mérten maximális biztonságban legyen (Howe és Fearnley, 2003).
     Az elhanyagoló környezetben a gyermek megtanulja, hogy attól függetlenül, hogy ő mit gondol, és mit tesz, a gondozók reakciója kiszámíthatatlan. Rájön, hogy a leghatékonyabb módszer arra, hogy elérje, amit akar, az, ha szükségleteinek elég erős jelét adja. Amikor a kötődés tárgya a félelem forrása, a gyermek nem tud egy konzisztens viselkedésrendszert kialakítani, így kötődése dezorganizálttá válik (Howe és Fearnley, 2003).
     A gyermek gyakran azt tapasztalja, hogy gondozói gyengék, magukról sem tudnak gondoskodni, róla pedig még kevésbé. Ilyenkor a gyermek veszi át a gondozó szerepét szülője fölött is. Ilyen típusú szülő-gyermek kapcsolat jellemző a családon belüli erőszak áldozataira, a szerfüggőségben élő, súlyos krónikus mentális zavarban szenvedő, vagy a súlyosan traumatizált szülők gyermekeire (Howe és Fearnley, 2003).
     Fizikailag bántalmazó és elhanyagoló környezet: az ilyen gyermek nehezen tűri, hogy kontrollálják. Számára a felnőttek kontrollja veszélyes, fájdalmas, visszautasítást, konfúziót jelent. Ezek a gyermekek csak magukban bíznak: agresszívek, erőszakosak, basáskodóak, ugyanakkor szomorúak, önmagukkal szemben is agresszívek, magukat könnyen veszélybe sodorják, tehetetlenek, rémültek és nagyon nehezen nevelhetőek. Nem tudnak annyira megbízni a felnőttben, hogy gondozásukat átengedjék neki (Howe és Fearnley, 2003).
     A szexuálisan bántalmazott gyermek sok esetben a felnőtt figyelmét provokatív viselkedéssel próbálja magára vonni, nem ismer más módszert. Ez különböző problémákat válthat ki a családon belül, a gyerek a szexuálisan provokatív viselkedést mutat, rivalizál a vele, azonos neműekkel. Ezek a viselkedésminták felboríthatják a család rendjét és különböző problémákat válthatnak ki. Ilyen esetekben a szülő meg kell, hogy magyarázza a gyermeknek, hogy őt szeretik, lassan-lassan rá kell vezesse a helyes viselkedésformákra olyan módszerekkel, amikkel elkerülik a további konfliktusokat és nem bántják meg a gyereket (Howe és Fearnley, 2003).

Forrás:
Howe, D., & Fearnley, S. (2003). Disorders of Attachment in Adopted and Fostered Children: Recognition and Treatment. Clinical Child Psychology and Psychiatry, 8 (3), 369–387. Letöltve: 2016.11.20.
https://doi.org/10.1177/1359104503008003007

Speciális igényű gyerekek örökbefogadása

     A súlyosan bántalmazó környezetből származó, traumatizált gyermek esetén a szokott nevelési módszerek nem mindig járnak eredménnyel, szülők egyre bizonytalanabbakká válnak, magukat egyre inkompetensebbeknek érzik, egyre depressziósabbak lesznek. „A problémás örökbefogadó és nevelőszülői családok sajátos témái: a korlátozott érzelmi viszonyulás, házastársi feszültségek, a testvérek közötti konfliktusok, elszigeteltség és reménytelenség” (Dávid-Kacsó, 2009).
     A korlátozott érzelmi viszonyulás azt jelenti, hogy olyan családokban, ahol az örökbefogadó- vagy nevelőszülők nehézségekkel küzdenek, két negatív érzelem jellemző: a szomorúság és a düh. A szomorúság általában a szülőket érinti, mivel ők úgy gondolták, hogy az örökbefogadottat mindenkinél jobban fogják tudni nevelni, több türelmük lesz és jobban fognak fejlődni az ők nevelése folyamán, viszont a sorozatos kudarcok letörik őket és eljutnak a fájdalmas felismeréshez, miszerint ők sem képesek jó szülei lenni a problémás gyermeknek. Ez a düh legtöbbször a gyermekvédelmi rendszer felé irányul, mivel úgy érzik, hogy nem lettek elég jól felkészítve. Olyan esetben, amikor a szülők nagyon jól fel vannak készülve, viszont a sorozatos kudarc jelen van, akkor jelenik meg a másik érzelem: a düh. Ez az érzelem viszont nagyon sok esetben a gyermek felé irányul, mert így a szülő nem kell szembenézzen saját kudarcaival. Ez a düh viszont odáig fajulhat, hogy a szülő már semmi pozitív tulajdonságot nem tud felfedezni a gyerekben és visszaadná az államnak, ez viszont sok esetben nem lehetséges. Ilyenkor a szülő úgy érzi, hogy csapdába került. Idővel elveszíti a reményt, beletörődik, depressziós és szomorú lesz (Dávid-Kacsó, 2009).
     Házastársai feszültségek: egy örökbefogadás során a gyermek jelenléte felerősíthet különböző házastársi problémákat, nézeteltéréseket, esetleg kreálhat újakat. Az örökbefogadott legtöbbször az anya figurára haragszik (a biológiaira, amit azután kivetít az örökbefogadó anyára is), így az anya tölti be általában a „rossz szülő” szerepét, az apa viszont a „jó szülőét”. Az örökbefogadott gyermekek csak hasítással tudnak ítélkezni más személyekről és cselekedeteikről, így mindenki csak „jó” vagy csak „rossz” lehet (Smith és Howard, 1999).
     Kimerülés és reménytelenség: „a gyermek korlátozott emocionális reakciókészsége, és a viselkedésproblémák hosszú távú fennmaradása miatt a szülők úgy érezhetik, hogy ők csak befektetnek érzelmileg és nem kapnak semmi jutalmat, megerősítést. A gyermeknevelés csak munkává válik, amiből nincs kiút. A hosszan tartó, feloldatlan stressz érzelmi kiégéshez vezet” (Dávid-Kacsó, 2009).

Forrás:
Dávid-Kacsó Á. (2009). Örokbefogadás és nevelőszülőség a segítő szakember szemével. Kolozsvári
Egyetemi Kiadó.
Lenhardt, A. M. (1997). Grieving disenfranchised losses: background and strategies for counselors. Journal of Humanistic Education and Development, 35, 208-217. Lifton, B. J. (1988). Lost and Found: The Adoption Experience. New York: Harper and Row Publishers, Inc. Benson et al., 1994, id. Smith és Howard, 1999).